Van egy olyan kérdés, amiről bár beszélgettünk néhányszor, nem tudtuk igazán átbeszélni...ez pedig az, hogy mennyire, miképp és hogyan tudok én apa lenni, apának maradni; fel tudom-e mérni, mit veszítek és mit kell elengednem, hogy egy újat kezdhessek, és az új életemben képes vagyok-e mindent megadni annak a Nőnek, akit a legcsodálatosabbnak tartok e világon. Lehet, hogy egy éve még nem volt meg minden válaszom, lehet, hogy volt ami megrémített, de már akkor is a tökéletesre,Rád volt szükségem. Az élet és döntéseink elvették azt a lehetőséget, hogy egymás mellett érjenek össze gondolataink, de sose az érzelmeink vagy a vágyaink különbözősége távolított el minket egymástól, hanem az, hogy nem voltunk mindenre felkészülve, néhány körülményt nem tudtunk kezelni.
Sokat tanultam, sokat értem az elmúlt egy évben és már tudom, hogy aki apja akar lenni gyermekének, az akkor is az lesz, ha csak meghatározott napokon láthatja őt. Tudom, hogy ezzel nem veszít, sőt még nyerhet is egy zavaros, feszült kapcsolathoz képest, amikor a belső zavarok akkor is eltávolítják gyermekétől, ha minden nap látja, hisz ha rajta vezeti le idegességét és közömbössé válik iránta akkor azt mindenki megsínyli.
Azt kell, mondjam, hogy legyen ez bármennyire is meglepő, de Miattad tudtam igazán szeretni gyermekemet, oly sok boldogsággal töltötted meg lelkemet, hogy abból jutott neki is, mikor láttam csak vele akartam foglalkozni, nem érdekelt semmi probléma, az az idő ami jutott csak az övé volt, többet jelenthettem neki, mert nem kellett falakat építenem, őszinte szeretet sugárzott belőlem.
Megtehettem, mert ha bármit a fejemhez is vágtak elég volt Rád gondolnom és nem érhetett el lelkemig. Stabilitást adtál, hitet és erőt, hogy mindenkinek boldognak kell lennie és nem csak annak tettetnie magát.
Amikor elengedtem a kezed, mindez összeomlott, dühös és elkeseredett voltam, mindenkit gyűlöltem magam körül. Tudtam, nincs maradásom, tudtam, hogy ezt végleg fel kell számolni, mert csak a sorvadás lesz a jövő. Beléd kapaszkodtam, hittem, hiszem, hogy nem értünk véget és így tudtam visszafogni dühömet. És így tudtam jópofát vágni, új életem halotti torán is, mert tudtam, hogy eljön az az idő, mikor bebizonyítom mindenkinek, hogy én éreztem jól, menni kell ha nincs maradás. Nem cserbenhagyni, nem megsemmisíteni azokat kiktől elmegyünk, de egyértelműen új életet kezdeni és nekik is megadni az új, a jobb lehetőségét.
Szeretem a gyermekemet, amíg élek szeretni fogom, de tudom csak akkor vagyok képes ezt átadni neki, ha én is boldog vagyok...az én boldogságom pedig Te vagy!
Tudom, hogy mindent képes vagyok megadni számodra, amire igazán vágysz és együtt már minden kihívásra lesz válaszunk!
R!
