Volt már valaki a világtörténelemben, aki 33 évesen új dimenziót nyitott az életében...én nyilvánvalóan nem fogok akkorát domborítani, de tudom, hogy sokakat így is sokkolni fogok, viszont ami ennél sokkal lényegesebb, hogy az "esetleges" nehézségek ellenére, minden percét élvezni fogom. Tudom milyen újra kezdeni, de most azt is tudom, hogy senki nem fordíthat vissza és ez sokkal derűsebbé teszi a fordulatot. Derűs ez, akkor is ha Szerelmem nem az enyém, akkor is ha minden ízetlen és fakó, mert ezt utat csak lépésről lépesre lehet csak végig járni, itt mindig stabilan és szilárdan kell állni és céltudatosan haladni előre. A napokban lefixálásra kerül az albérlet, az új élet alapja, és egy-két hét múlva a költözés is megoldható. Minden megváltozik körülöttem, hiszen megváltoztam én is, megyek, mivel nincs maradásom, megyek, mert ahogy élnem kell, azt csak újrakezdve tehetem, megyek, mert megteremtettem a feltételeit és kedvezően változtak a körülmények.
Minden felelőtlenségem ellenére felelősséget vállaltam a maradókért, támogattam őket anyagilag, az egy fix fizetés, ráadásul hónapokig csak 4 napos munkahétben, nem hagyott más lehetőséget, mint a tervek ideiglenes feladását és csak a szigorú életben maradásra való koncentrálást. De most más, most megnyílt az út, kitárul(t) a világ. Továbbra is támogatva gyermekemet, örökké szeretve őt, sosem feledve apai mivoltomat, új életet kezdek, hogy megkeressem a boldogságot, hogy megéljem minden percét, hogy kiérdemeljem újra a legcsodálatosabb ember szerelmét. Azt a szerelmet ami minden érzésnél teljesebb, ami új reményt ad a családalapításhoz, amiért mindent megtesz az ember, ami azokban a hülye kis rózsaszín filmekben is azokat a hatalmas öleléseket motiválja :).
