Ki is Ő valójában...megmagyarázni...elmesélni nehéz...ezt leginkább érzi az ember...minden tagjában ott él...kitölti a lelkét, ott van minden szívverésében, minden gondolatában, minden légvételében...mégis fontos a tudatosság, hogy az ember kívülről is tudjon szemlélni számára fontos, lenyűgöző és csodálatos dolgokat, személyeket...így jobban megélheti, jobban elraktározhatja az élményt és magát a jelenséget, így az, tudati és érzéki szinten is kiteljesedhet...
...Róka...
először néhány színes sor volt csupán egy kék háttérben...egy helyesírására, szóhasználatára igényes billentyűzet használó, aki kellemes stílusban, szellemesen segített görgetni a "beszélgetés" fonalgombolyagát...és néhány gombolyag után az ember újabbakra vágyott ...mert szórakoztató, kikapcsolódást jelentő percek, órak voltak ezek...semmi közeledés, a földrajzi távolság és az eltérő élethelyzetek miatt...de gyorsan kialakuló rokonszenv, szimpátia annál inkább...aztán szünet, hogy a doboz vonzása enyhüljön...de a hiány, már tettekre sarkallt...levélváltás...egy kis nyomozás és céges telefonszám megszerzése (az ember legjobb barátja a google)...sms-ek...és már nem csak sorok jelentették Őt, hanem kiváltott hangulatok, örömteli percek, elnyomhatatlan nevetések...színesedő világ...lélekbe visszaköltöző életkedv...vágyakozás a megismerésre...vágyakozás a jelenlétre...
fotók alapján tovább erősödő szimpátia, egyre feltűnőbb egy húron pendülés...és a másik személye által jelentett boldogság...szépen lassan a teljes egymásra hangolódás...ekkor már Róka egy gyönyörű, sziporkázóan intelligens Nő volt, aki olyan erős vágyódást váltott ki ami azóta is...már 3 éve..szüntelenül tart, és egy pillanatra sem gyengült, sőt mindennél erősebbé vált...meghatároz gondolatot, hangulatot, tettet, vágyat...életet...
Nem voltam független...nagyon nem...nehéz döntést kellett, meghoznom...amit csak az nem ért meg, az nem tud elfogadni, akinek sohasem kellett ezzel szembenéznie...semmilyen kötelezettségemről nem akartam lemondani, senkit nem akartam kitaszítottá tenni...teljes életet akartam élni, amire nem volt reményem, mert rosszul döntöttem, rosszkor vállatam fel egy új életet ... vagyok annyira önző, hogy boldog akarjak lenni és van annyi eszem, hogy belássam a rossz együttlét nem jelent kevesebb feszültséget és frusztrációt, mint egy tisztességesen végigjátszott különköltözés, és tisztességesen ellátott szülői teendők.
Meghoztam a döntést, de nagyon nem nyerő állásban, a rám zúdított lelki nyomás, az első pillanatnyi megértés után állandóvá váló támadás, áskálódás, utálkozás...keserves perceket okozott...és sajnos nem csak nekem...
A vágyakozás, a tudat, a tapasztalat azt mondta, hogy Róka, aki ekkor már hús-vér, szenvedélyes és tökéletes Istennőm volt... a legjobb választás a boldogsághoz...idővel kialakult az a szilárd érzet, hogy a legtökéletesebb választás, az egyetlen választás!
Sajnos egy hiba, egy elhessegetett megérzés miatt, személyes támadás érte felbőszült családomtól, amit abban az indulatos, feszült helyzetben sajnos nem tudtam kezelni...(örökké bánni fogom azt a napot, és ha Róka és az élet megadja a lehetőséget, ezer és ezer boldog pillanattal fogom feledtetni)...olyan csapás volt ez, amit mindketten nagyon nehezen éltünk meg...de a szerelem képes volt újra lobbanni és bár a lélek sebe sohasem múlik forradás nélkül, újra boldogok voltunk ha egymással lehettünk...
Maradt azonban a földrajzi távolság, maradtak a szűkös anyagi lehetőségek, maradtak a boldogságot nem szívlelő, maradi nézetek indukálta támadások...de ott volt a csoda, ott volt az érzés, a szenvedély, a világtól való elszakadás képessége, ott volt és még ott/itt van a Szerelem, mert két olyan lélek, két olyan ember találkozott akiket egymásnak teremtettek... nyíltság, a másik totális elfogadása, sose tapasztalt vágyak megjelenése, izzó bizsergő lélek, izzó bizsergő test, mind azt bizonyította, bizonyítja, hogy ez nem a véletlen műve...és bár rengeteg dolog rombolta, rombolja, még mindig létezik a kapocs, a lélek mélyén parázsló érzelem...
Hogy mi rombolta le szinte végképp ? Hogy mi okozta, hogy Róka most nem engem választ ?...a válasz egyszerű...egy életnek, az önállótlansága miatt túlzottan kiszolgáltatott ember..azaz én...én voltam, akit elnyomhattak lelkileg...aki ellehetetlenült anyagilag, mert nem hagyhatta teljes anyagi kilátástalanságban gyermekét és annak anyját...le kellett mondanom Róla, hogy szabad legyen újra...hogy a Rókák szabad életét élhesse...hiba volt, még ha nem is láttam más megoldást, másképp kellett volna...kérnem kellett volna a segítségét, hogy segítsen megküzdeni, hogy segítsen harcolni, mert én különben elbukom...önfejű voltam a legrosszabbkor...azt hittem el kell engednem, azt hittem az a helyes..és gondoltam ha visszahajtom a fejem az igába, akkor minden visszaáll a saját kerékvágásába, hogy jön a felejtés...ez volt életem legnagyobb hibája, sokat hibáztam, gyakran nem voltam elég ügyes...de ekkor már tudtam, hogy mi a boldogság, ekkor már nem lett volna szabad visszakozni, ekkor már törhetetlen derékkal kellett volna állni....annak a Nőnek, aki a boldogságom forrása, sosem lett volna szabad ekkora fájdalmat okoznom...
ezt kell most megszenvednem...most nekem kell átélnem az igazi elvesztés fájdalmát, most nekem kell vezekelnem Szerelmem cserbehagyásáért...most én vesztettem el mindent és most nekem kell mindössze a reménybe kapaszkodva előre haladnom, hogy többé már ne fordulhasson elő ugyanez, ha Róka szerelme mégsem alszik ki, ha még mindig rám gondol, ha még én vagyok a vágyaiban...akkor egy olyan férfit találjon mikor újra felém tekint, aki mindenben támogatni tudja, aki a biztonság, a szerelem, a boldogság alapja lehet életében, abban az életben melynek részese szeretnék lenni...semmi más vágyam nincs, mint Vele megélni mindazt amit megélhetünk, mert tudom, hogy az a teljes és boldog életet jelentené....
Szeretlek kicsi Róka!
Ö! N! R! H! V!
