Rögös...ahogy megmondta Róka is...kár, hogy ezt már kívülállóként, legalábbis távolodóban mondta...nem azon az édes búgó hangján, amit annyira szeretek és ahogy mindig hozzám szólt mikor átöleltem...
Rögös, de haladni kell rajta...rögös, mert a korábbi rossz döntések következményekkel járnak...rögös, mert ha nem vagy hű önmagadhoz sok olyan terhet veszel magadra, ami megterheli vállaidat...rögös, ha nem tudod merre tartasz, mert a nehézségeket nem feledteti a cél magasztossága...
ha nincs meg a konkrét irány akkor minden messze van, minden esetleges ... és biztos, hogy minden derűre-ború jön, mert ilyenkor nem tudod megtartani az öledbe hulló boldogságot sem. Ha nincs cél, az ember csak kacsázik jobbra-balra...ha szembe jön valami, visszafordítja...ha valami kisöpri lábait, csak ücsörög a földön és bambul...közben meg elmegy mellette az élet...
A célom kristálytiszta! A korábbi tapasztalatok beleégtek az agyba és a szívbe...és ezekből tudom, hogy az ember a választott útján..találkozzon bármekkora akadállyal is, sose fordulhat vissza...mert ha megteszi, mindent lerombol, mit addig elért...mindent elveszít, mi fontos...van, hogy kerülni kell, van hogy változtatni kell, de visszafordulni sose!
Rögös, hegyi ösvény ez...szakadékokkal, szédítő meredélyekkel...hatalmas kőomlásokkal, melyek eltemethetnek...de ha kell hidat építek, ha kell kiásom magam, ha kell a meredekebb utat választom, de sem a szakadék, sem a visszafordulás nem alternatíva többé...mert el kell jutnom a csúcsra, mert csak úgy lehetek boldog, ha célt érek, csak úgy térhet vissza az önbecsülésem, ha teljesítem az ígéreteimet...csak akkor kérhetek, ha mindent megtettem és már bizonyítottam...
Mi kellett az új erőhöz, az újbóli lendülethez?...kellett a találkozás, kellett az ölelés, kellett a csók, ami reményt adott...........kellett az újbóli elvesztés fájdalma........egy szerelmes férfi sosem tud elvonatkoztatni...de ez nem jelenti, hogy nem saját elhatározásból cselekszik, nem jelenti, hogy önerőből képtelen lépni...az elhatározás már réges-régen megszületett, mindennél szilárdabban...olyan tényezők hatottak és hatnak rám, melyek élhetetlenné teszik helyzetemet, ami minden körülöttem élőre visszahat. Teljesen egyértelművé vált, hogy minden látszat-fenntartásra pazarolt energia, az életkedvet és életerőt emészti, annyira, hogy már a korai leépülés és eltávozás gondolata mindennapossá vált. Az elhatározás tehát szilárd...kell azonban külső feltétel is...az anyagi felelősség vállalásához stabiltás kell, az új élethez szintén szükségesek alapok, mert a legnagyobb szerelem és a legforróbb vágyak sem védenek meg az éhhaláltól vagy a lassú ellehetetlenüléstől. Amikor életemben újra felbukkant Szerelmem...megjelent a lehetőség is...egy pillanatra én voltam a legboldogabb ember a világon...aztán persze jött az elbocsátó szép üzenet...
lehetőség adódott...új munkakörrel kiegészítve a korábbit, többet vállalva, hosszabb munkaidővel, magasabb fizetés, ami realitást ad a terveknek, vágyaknak! A célok már nem az álmok homályos fátylán át látszanak csak, hanem tisztán...reményt adva...erőt adva...a küzdelemhez, a bizonyításhoz, az új élethez, amiben önálló felnőtt férfiként saját elvárásaimnak megfelelően élhetek, magasra téve a lécet, magabiztosan haladhatok céljaim felé, a boldogságom felé.
Ez az én igazi utam...félelmeimet hátrahagyva, pillanatnyi gyengeségeimen átlépve..elindultam rajta...Feléd....
